Hajdu: Kuvait után Vác

S. J.S. J.
Vágólapra másolva!
2002.06.19. 21:49
Címkék
A minap hazatért Kuvaitból Hajdu János (49 éves) edző, aki 1999 és 2001 között férfiválogatott szövetségi kapitánya volt, korábban pedig a TFSE, a Pemű-Honvéd és az Elektromos férficsapatainak kispadján ült, valamint tanított a TF-en.
Hajdu János volt szövetségi kapitány hazatért Kuvaitból, s ôsztôl Vácott edzôsködik
Hajdu János volt szövetségi kapitány hazatért Kuvaitból, s ôsztôl Vácott edzôsködik
Hajdu János volt szövetségi kapitány hazatért Kuvaitból, s ôsztôl Vácott edzôsködik
Hajdu János volt szövetségi kapitány hazatért Kuvaitból, s ôsztôl Vácott edzôsködik
Hajdu János volt szövetségi kapitány hazatért Kuvaitból, s ôsztôl Vácott edzôsködik
Hajdu János volt szövetségi kapitány hazatért Kuvaitból, s ôsztôl Vácott edzôsködik
– Miután legjobbjaink tavaly Svájc ellen óriási balszerencsével lemaradtak a selejtezőkben az idei Európa-bajnoki szereplésről, önkéntes száműzetésbe vonultam – mondta a mester, aki feleségével együtt tíz hónapot töltött az arab államban. – Félreértés ne essék, nem panaszkodom, de az itthon ért trauma és megpróbáltatások után rám fért a levegőváltozás. Szerencsére a magyar szövetség vezérkara megértette a gondomat, és hozzájárult, hogy az MKSZ által működtetett Nemzetközi Edzőképző Központ vezetését ennyi ideig szüneteltessem, és fizetés nélküli szabadságra menjek. A kuvaiti ajánlat pedig a legjobbkor érkezett.
–Milyen élményeket szerzett a sivatagi muszlim környezetben, a világ egyik leggazdagabb országában?
–Sok újdonsággal nem kellett megismerkednem, hiszen 1987-től 1990-ig már dolgoztam ebben az országban, majd a kilencvenes évek közepén kétszer Szaúd-Arábiában is edzősködtem. Szóval, nem lepett meg sem a sivatag, sem a vallás, sem a mérhetetlen gazdagság. A játékosok élet- és sportfelfogása változatlan maradt. A többségük munka után járt edzésre, de többnyire nem jött el. Ugyanez történt a bajnoki mérkőzéseken is, de ebből egyiküknek sem lehetett hátránya. A bajnokságban tizenkét klubcsapat és a juniorválogatott szerepelt. Az egyesületek zöme amatőr, és csak négy-öt csapat játékosai kapnak úgynevezett költségtérítést.
– A pénz mindig érdekes kérdés. Mit jelent ez a térítés?
– Nagyjából megfelel a kuvaiti minimálbérnek, ami átszámolva mintegy hétszázezer forint. Ugyanakkor az árak kicsivel alacsonyabbak, mint Magyarországon.
– Hogyan lehet kuvaiti állampolgárságot szerezni?
–Sehogy. Oda születni kell, és akkor alanyi jogon kap az ember a világon egyedülállóan gazdag és nagyvonalú szociális ellátást. De szeretik, megbecsülik és marasztalják a kedvük szerint dolgozó, képzett vendégmunkásokat.
– Milyen eredményeket ért el a csapata?
– Az Al Qadsia klubban vezetőedző voltam, vagyis az utánpótlás-nevelés és a felnőttcsapat irányítása egyaránt a feladatom volt. A fiatalok két korcsoportban is bajnokok lettek, az első csapatom azonban csak a nyolcadik helyen zárt. Ugyanakkor sok tehetséges fiú alkotja, akik két éven belül beérnek, és akár aranyérmesek is lehetnek. Ezt az eredményt – és persze nem csak kézilabdában – magasra értékeli és külön is díjjazza a kuvaiti olimpiai bizottság.
– Hol tart az ország válogatottja?
– Nagy a boldogság, mert Dél-Korea és Kína legyőzésével megnyerte az Ázsia-bajnokságot, vagyis újra szerepelhet a világbajnokságon. A magyar válogatott azonban így is legalább tíz-tizenöt góllal jobb, mint Kuvait csapata.
– Milyen volt a kapcsolata a többi ott dolgozó magyar szakemberrel?
– Természetesen összetartottunk, jól megvoltunk. Az én klubomban Bartalos Béla a fiatalokkal foglalkozott, valamint a felnőtteknek tartott kapusedzéseket. Kaló Sándor a bajnok Khetan mestere, de a szabadságát a nyáron itthon tölti. Hunyadkürti János a Jahra trénere, és úgy tudom, ők valamennyien maradnak.
– Ön miért tért haza?
– Elém tették az arabok az újabb egyéves szerződést, de udvariasan viszsza kellett utasítnom, mert az MKSZ-ben csak erre az évadra szólt a már így is meghosszabbított fizetés nélküli szabadságom, és az edzőközpont vezetéséről nem szívesen mondtam volna le. A hét végén már ott voltam az élvonalbeli és a másodosztályú csapatok edzőinek kalocsai továbbképzésén, szóval kezdek visszailleszkedni, és ez nem is esik nehezemre.
– Klubcsapatot már választott?
– A Vác nézett ki magának engem. Három hónapja hívtak fel először telefonon a vezetői, s akkor kezdtünk beszélgetni a szerződtetésemről. A napokban szóban már meg is állapodtunk. Hamarosan kétéves megállapodást írunk alá.
–Volt már női együttese?
– Még soha. De nem riadok vissza a feladattól, ráadásul korábban férficsapatokkal foglalkozó, jelenleg női együtteseket vezénylő kollégáim biztatnak, hogy kellemes szakmai meglepetésekre számíthatok.
– Miért éppen a Vác ajánlatát fogadta el?
– Szimpatikus elképzeléseket tárt elém Bakos Tibor, a klubot működtető gazdasági társaság első embere. Némileg erősíteni akarja a csapatot, amelynek egyelőre meg kell kapaszkodnia az első osztály középmezőnyében, majd két-három éven belül a hat között kell végeznie. A csapat váza megmarad, és az újakkal kiegészülve július 15-én kezdi a felkészülést a bajnokságra.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik