Grebenár volt a nyerőember

Khakiszínű nadrág és fehér ing. Avagy a győztes szerelésen ne változtass! Fodor Péter zsinórban hetedszer öltözött hasonló divat szerint. Azóta nyer a csapata. A paksi tréner mégis mintha feszültebb lenne az átlagosnál. Előtte ülő nagyobbik fiát nézi, aki a döntő első meccse óta még csak nem is edzett. A csípője fáj, valami idegbecsípődés-féle, mondják, tíz perccel a csata előtt még egyáltalán nem biztos, hogy játszik. Aztán persze ott van a pályán a többiekkel, még ha a kínok kínját éli is át.


Csakhogy Fodor Gergelynek szerepelnie kell. Körmenden mindenféleképpen. Az már a harmadik perc, amikor első ízben villan a paksi hátvéd csuklója: tripla. Szerdán is nagyon ment neki. A Körmend viszont csak erőlködik, öt perc sem telt el, és az egy meccsre jutó eladott labdák számát máris überelni tudják. Látszik, odaát is nehéz feledni, hogy a finálénál tart a bajnokság, a Mészárost továbbra is nélkülözni kénytelen egylet számos olyan hibát ejt, amilyet korábban soha.
A ponttalan Edmonsont már a hatodik percben Grebenár váltja fel, és az ifjú center nem is vesztegeti az idejét, Czigler mellett ér el gólt. Hamar megállapítható, Cziglert nem szerették meg az elmúlt napokban Vas megyében, miként kap a tábortól Jurgilas is, aki pedig még pályára sem lépett.

Tíz perc elteltével mindössze három kosárszerző a vendégek közül, amivel bizonyos esetben talán kiegyezne az edzőjük, de nem úgy, hogy tizenhárom pont az össztermés. Davis (az egyik, aki adós maradt a találatokkal) ugyan gyorsan beköszön a folytatásban, ám a tolnaiak játéka így is enyhe krízishelyzetet mutat. Öttel, hattal meglép a házigazda, ami ezen a kosárszegény derbin már tekintélyes előny. És akkor a két pályán lévő Fodor megfújja a riadót. Előbb egy Gergely-tripla a sarokból, aztán egy Márton-hármas középről, és máris látótávolságon belül az Atomerőmű. Az amerikaiak közül ezúttal Madison viszi a prímet, a nagyszünetig tizenhárom pontig jut, holott Davis rendszerint ott lóg a nyakán.

És akkor a harmadik szakaszról. Ahogy indul, az a körmendi szíveket melengeti. Némethnek alig hetven másodpercre van szüksége ahhoz, hogy megduplázza a pontjai számát. Két tripla hull a paksi gyűrűbe. Ami azt illeti, a fő fegyvert eleddig csak nagy ritkán puffogtatta a vendéglátó: megkockáztatjuk, az idény során kevésszer esett meg ebben a teremben, hogy az első félidőben több hármast dobjon a vendég.

Időben észbekap az ASE, és lohol, lohol a rivális után. Fut Fodor Gergely is, ami kész csoda, hisz látni rajta, fogcsikorgatva kénytelen kosárlabdázni. De játszik, méghozzá remekül. Akárcsak Sitku. Egyértelműen feljavul a center. Harmadik negyedbeli nyolc pontja nélkül bizonyára nem érné be a vasiakat az Atom. Pedig beéri, 53–53-nál újra együtt a felek.

Aztán újabb forgatókönyv kerül elő, és ez lényegesen kedvezőtlenebb a paksiakra nézve. Behúzza a kéziféket a Fodor-alakulat. Értsd: csaknem öt percig semmi, az egyszem Sitku-duplán kívül. No nem mintha odaát hirtelen potyogni kezdenének a gólok (ez már csak egy ilyen meccs), de Mujanovics triplája, valamint Németh négy büntetője azért roppant értékes. Hét–nullás rohamot mutat be a Körmend, hogy aztán Sitku törje meg a csendet két büntetőjével. Egy másik center, Grebenár újra nyerőemberré lép elő: nem elég, hogy hatástalanítja Cziglert, még kosarakra is futja az erejéből. Szűk négy perc van hátra a meccsből, öt ponttal megy a házigazda, amikor érkezik Érsek. Az utolsó paksi reménysugár. A piros hatos talán elmereng kicsit, hogy hova is álljon, a vasi tábor dörgő "érsekpityuzásba” kezd, ám persze nincs itt vita, a bedobó az Atomért hajt.

A Körmend pedig az egyenlítésért. Ami zsebben, igaz, jócskán várni kell rá. Az utolsó minutum ugyanis eltart vagy tíz percig. Ami ekkor zajlik, homlokegyenest ellentéte az addigiaknak, se nyugalom, se sportszerűség. Vita van és acsarkodás. Sokan mondják: a döntő még csak most kezdődik…