ASE: Micsoda légióssor!

Elődöntőben az Univer, amely, láss csodát, vezet! Szerdán Pakson tudott győzni Meszlényi Róbert alakulata, s ha a párharc második meccsén…
Az Univer szerelmesei mindenesetre megteszik, amit csak lehet, ahogy azt errefelé már megszokhattuk, egy órával a kezdés előtt zsúfolásig tele a csarnok, és a jelenlévők többsége valamilyen piros ruhadarab viseletével jelzi, mely csapatért szorít. E tekintetben nem panaszkodhatnak a vendégek sem, hisz a szektorukba vagy százötvenen préselik be magukat, és bizony nem kímélik a hangszálaikat a paksiak sem.

Zsoldos András, az ASE trénere csavarint egyet a megszokott felálláson, Czigler helyén a francia Mélicie kezd, mondván, így talán gyorsabb lesz az együttes. Hét perce tart a meccs, és a felek nemcsak hogy együtt állnak, hanem másolják is egymást: két-két mezőnygól, valamint négy-négy büntető a mérleg itt is, ott is. Az Atomerőmű un rá az egyhangúságra, Monroe villan távolról, s minthogy hazai oldalon ezúttal nem "ülnek" a triplák, vezetést érnek a paksi találatok. A folytatásban aztán előbb Bradford, majd a cserepadról induló kis cseh karmester, Pavlík veszi magához a kezdeményezést, mindez annyit jelent, hogy előbb felzárkózik az Univer, majd szempillantás alatt tízpontos előnyt szerez az ASE. A Pakson parádézó Boros és Celej pontjainak hiányát érzi meg az Univer, miközben odaát hoz a konyhára Czigler beállítása is. Szépen, egyenletesen teszik a dolgukat a tolnaiak, szemben az Univer gyötrődésével. Szinte rá sem lehet ismerni a legutóbbi hazai meccsen hibázni is alig tudó egyletre: a húszszázalékos tripla-, illetve a 28-as mezőnymutatót aligha teszik ki a kirakatba a kecskemétiek.

A harmadik felvonás elején történtek pedig padlóra küldik a házigazdát. Kilenc pontot dob zsinórban az Atom, s míg a riválist a totális blokk jellemzi, addig a csarnokot a teljes sötétség, tudniillik, a 24. percben kialszik valamennyi lámpa (meglehet, ez az idei elődöntők sajátja, emlékezhetünk a szerdai debreceni áramszünetre…). "Néhány perc múlva folytatódhat a meccs" - tudjuk meg nem sokkal ezután a helyi szpíkertől, ám nem lenne meglepő, ha a kecskemétiek így felelnének: "de minek?"

Szakadéknyi a különbség a csapatok között, és enyhén szólva nehezen hihető, hogy még ezen az estén kimásszon a gödörből az Univer. Sokat elmond a hazaiak teljesítményéről, hogy McClendon az amerikai sztár a 26. percben dobja az első pontját, míg Horváth Ákos egy minutummal később töri meg önmaga gólcsendjét. S amikor már-már azt hihetnénk, unalomba fullad a csata, elkezd kosarazni az Univer. Bradford mutat be csodálatra méltó dolgokat, és negyedbeli 11 pontjával megfelezi a hátrányát a vendéglátó. Itt az ideje felülbírálni a korábbi kijelentést, hiszen kimászik a gödörből az Univer! Az ihletett formában játszó Bradford varázsol be két újabb hármast, és máris csak hat pont választja el a csapatokat.

És ez tovább feleződik: ugyanis a messzeségből dob kosarat Celej is. Döbbenetes, amit véghez visz a kecskeméti csapat, és legalább ekkora bravúr, hogy képes tempót váltani az ASE is. Smith, Mélicie és Monroe lendíti előre a tolnaiakat, és bár a túloldalon nagyon villog Bradford is (20 pont, köztük 5 tripla kerül a lőlapjára a záró etapban), a hazaiak 13-asa egymaga nem bír a túlerővel.

A paksi légióskülönítmény győzelemre vezeti az Atomerőműt.

Gondolta-e a 22 pontos vezetésüknél, hogy ilyen nehéz lesz a vége?
Zsoldos András, az Atomerőmű vezetőedzője:
Tudtuk, hogy nehéz lesz, mindenre felkészültünk, de nagyon erős a csapatom, így sikerült megtartani azt az előnyt, ami a mérkőzés megnyeréséhez kellett.

Bosszantó, hogy 42 szerzett pontja sem volt elég a győzelemhez?
Cory Bradford, az Univer amerikai légiósa:
Rendkívül csalódott vagyok, nem is tudok mást mondani.