Szentes Lázár: Belátom, ez védhetetlen

MTK–DIÓSGYŐRI VTK 0–2

Garami József (MTK): „Nem játszottunk jól az első negyvenöt percben. Apró termetű játékosaim túlságosan megijedtek a hórihorgas diósgyőriektől. De nemcsak ez volt a baj, nem találtuk a ritmust, nem találtuk a saját játékunkat. A szünetben megbeszéltük a hibákat, és arra kértem mindenkit, futballozzon bátrabban, mert még lehet keresnivalónk. És így is történt. Megvoltak a lehetőségeink, még az egyenlítésre is. A DVTK erős csapat, van négy-öt hazai szinten kimagasló képességű játékosa. Ellenfelünk most könyörtelenül kihasználta hibáinkat, ezért nem mondhatom azt, hogy érdemtelenül jutott a három ponthoz. De minden másként alakul, ha a szünet után gyorsan szépítünk...”

Tomiszlav Szivics (DVTK): „Rendkívül fontos győzelmet arattunk erős ellenféllel szemben. Számomra óriási kihívás Garami Józseffel meccselni. Úgy gondolom, ezúttal a sok döntetlen után megérdemelt sikert arattunk. A biztosnak tűnő kétgólos előny birtokában már óvatosabban futballoztunk, ez ilyenkor szinte törvényszerű. Átadtuk a területet az ellenfélnek, és el kell ismerni, az MTK akkor már valóban diktálta a tempót, de nekünk is megvoltak a lehetőségeink a kontráinkból. George Griffiths már régóta a kívánságlistámon szerepelt, pontosan beleillik az elképzeléseinkbe, bár jókora súlyfelesleggel érkezett. Most kezdi utolérni magát, és ez meg is látszik a játékán.”

DUNAÚJVÁROS PASE–PAKS 1–0

Dobos Barna (Dunaújváros): „Nagy gratuláció jár a játékosoknak, hiszen jó csapatot jó játékkal vertünk meg. Egy nullás vezetésünk után is volt lehetőségünk előnyünk növelésére, de az is igaz, hogy ellenfelünk a végén mindent egy lapra tett fel, és akkor beszorultunk. Természetesen nem lehet más a célunk, mint a bentmaradás. Túléltük, hogy az ősszel az első tíz fordulóban idegenben kellett játszanunk, ami azt bizonyítja, hogy sok mindenre képesek vagyunk.”

Csertői Aurél (Paks): „A futballt gólra játsszák... Az utolsó húsz percben három ziccert is kihagytunk, ugyanakkor olyan játékhelyzetet követően kaptunk gólt, amikor a mezőny egyik legalacsonyabb embere fejelte a kapunkba a labdát. Ezúttal pont nélkül maradtunk, de féléves teljesítményükért a játékosok minden elismerést megérdemelnek. Úgy láttam, hogy a játékvezetőnek rögtön a találkozó elején büntetőt kellett volna ítélnie a javunkra, mi több, a szabálytalankodó hazai futballistát ki kellett volna állítania, ráadásul a hajrában is elmaradt egy tizenegyes a javunkra.”

PUSKÁS AKADÉMIA–HALADÁS 1–0

Benczés Miklós (PAFC): „Az első félidőben jól futballoztunk, mert amit elterveztünk, végrehajtottuk, végtére is mindkét oldalon megbontottuk a Haladás védelmét, a vendégek mögé kerültünk. A második félidőben inkább a munka jellemezte a csapatomat, s szerencsére ez meghozta a gyümölcsét. Tudatosan álltunk vissza, mert tudtuk, hogy gyors embereinket elöl labdaszerzés után megjátszhatjuk. Meg is tettük, a lehetőségeinket ugyanakkor már nem tudtuk kihasználni.”

Szentes Lázár (Haladás): „Sajnos tovább tart a vesszőfutásunk, nem tudunk gólt szerezni. A játékunk sem volt meggyőző, ennél nyilván több kell ahhoz, hogy helyzeteket alakítsunk ki ellenfelünk kapuja előtt. Ezúttal hiányzott labdarúgóimból az átütő erő. Nem adjuk fel a küzdelmet. Igyekszünk a rendelkezésünkre álló állományból ütőképes csapatot kialakítani. Ez volt a negyedik bajnoki mérkőzésem az együttes élén, s megint kikaptunk, ráadásul még csak gólt sem szereztünk. Belátom, ez védhetetlen.”

NYÍREGYHÁZA–PÉCSI MFC 4–0

Mátyus János (Nyíregyháza): „Az ilyen találkozók teljesen mások, mint amikor az ötödik játszik a nyolcadikkal. Különleges helyzetben van a két csapat, az ilyen szituációkra nehéz felkészülni, és valóban akadtak a szünet előtt olyan pillanatok, amikor úgy tűnhetett, nehézségeink vannak. De a védelem akkor is jól funkcionált, és az első gól utáni szerkezetváltásunk is nagy szerepet játszott a győzelmünkben. Döntőnek bizonyult, hogy mentálisan az ellenfél fölé nőttünk, és a második gól után már érezhető volt, megvan a meccs. Amikor idejöttem, láttam, hogy a sorsolásunk pokoli, a székfoglalómban is azt mondtam a srácoknak, hogy ez az ősz két meccs, a Haladás és a Pécs elleni körül forog. Már Diósgyőrben is mutogattuk az oroszlánkörmeinket, megjött az étvágyam is, így Debrecenben és Pakson is várom a jó folytatást.”

Kulcsár Árpád (Pécs): „Egészen a hazaiak tizenegyeséig bíztam benne, hogy nyerhetünk is. A meccs jó részét mi uraltuk, majd kaptunk egy gólt, éppen a már sérült Balogh Béla helyéről. Amúgy sem vagyunk túl erősek mentálisan, a második gólt követően pedig hitehagyottá vált a csapat. Két-három hét alatt nem lehet csodát tenni, bár éppen barátom, a szövetségi kapitányként beugró Dárdai Pál bizonyította, hogy olykor egy hét alatt is a saját arculatára tudja formálni a csapatot az edző – igaz, ő a játékosait maga válogatta, ez a Pécs pedig erősítésre szorul. Természetesen azért van felelősségem a történtekben. Az is nyomasztó, ha közvetlenül alattunk van a vonal, hát még ilyen helyzetben. Ez mindenkit frusztrál, vezetőket, az edzői stábot és remélem, a játékosokat is. Meg kell találni a végső megoldást az edzői posztra, és akkor mi is elindulhatunk felfelé, ahogy a Dunaújváros, a Puskás Akadémia vagy a Nyíregyháza.”

LOMBARD PÁPA–BP. HONVÉD 1–1

Lengyel Ferenc (Lombard): „A kiállításig egyenrangú ellenfelei voltunk a Honvédnak, két azonos képességű csapat játszott. Ami Waltner Róbert kiállítását illeti, több pályán, több országban nem ítélnek ezért kiállítást. Nagy nehézségek árán, emelt fővel, tíz emberrel, az utolsó pillanatban egyenlítettünk. Bíztam a pontszerzésben, sőt a szünetben azt mondtam, nyerhetünk. Csilus Tamás sérülése aggasztó, remélem, hogy »csak« a szalagja sérült meg.”

Csábi József (Honvéd): „Megnyert mérkőzést »veszítettünk« el. A második féidőben sokkal több helyzetet alakítottunk ki, mint ellenfelünk, elég csak Godoy vagy Vécsei Bálint helyzetére gondolni. Saját magunkat kell okolnunk. Ha értékesítjük a helyzeteinket, nyugodtan rúghatott volna a Pápa a meccs végén tizenegyest... Belenyúlt a meccsbe a játékvezető, de ez már nem is olyan meglepő.”