Úszás: Jackl Vivien Los Angelesben gondolkozott – eddig

A 15 éves tatabányai lány múlt csütörtökön ámulatba ejtett mindenkit – a nemzetközi úszószakportálok máris párizsi éremesélyesként emlegetik őt az ob-n 400 vegyesen úszott 4:34.96-os ideje után. Jackl Vivien a medencében alkotott nagyot, edzője, Kocsis Márta nem is találta először a szavakat, akkor hangzott el az az ominózus mondat, amely sokak arcára csalt mosolyt: „Nézem, de nem látom.” Ez arra vonatkozott, hogy hamarjában nem lehetett elemezni, kivesézni a látottakat, így aztán az edző körül álló szakembereknek is csak egy-egy „Gratulálok!”-ra futotta.

Sokkolt mindenkit az a csütörtök. Jackl Vivien sem tért még igazából magához azóta: „Furcsa megélni, hogy így berobbantam a nemzetközi úszóközösségbe, hogy sorban jönnek az interjúkérések, csörög a telefonom. A jó eredmény magával hozott valami olyat, mégpedig a médiában való szereplést, amelyhez azért még hozzá kell szoknom. Meg ahhoz is, hogy sokan rögtön olimpiai éremesélyesként kezelnek. Számítottam egy jó időre, hiszen jól sikerült a felkészülésem, ám ennyire jóra azért nem. Az meg, hogy ott lehetek Párizsban… Ezzel kapcsolatban nem igazán találtam meg a megfelelő szavakat, hiszen még fel sem fogtam, hogy ott lehetek az olimpián.”

Jackl Vivien és Kocsis Márta természetesen előzetesen gondolt az olimpiára, de elsősorban a 2028-asra.

„Az edzőm azt mondta, semmi sem történik, ha nem úszom meg az A-szintet, hiszen csak tizenöt éves vagyok. Reálisabb Los Angeles. Legalábbis eddig így volt” – mondta mosolyogva Jackl Vivien, aki a 4:34.96-os eredménnyel Risztov Éva 2002-es juniorcsúcsát (4:36.17) adta át a múltnak, csütörtöktől ez a junior Európa-rekord is.

Csak érdekességképpen: Hosszú Katinka 400 vegyesen először 2010 júliusában úszott (4:34.68) 4:35-ön belül, és az akkor 21 esztendős Hosszú már majdnem két éve Los Angelesben tanult és készült Dave Salo irányításával – no meg zsebében volt az első vb-címe ezen a távon.

Az amerikai álom egyébként Jackl Vivient is foglalkoztatja: „Bob Bowman és Arizona volt eddig a fejemben, de az edző váltott, hogy nekem mi adatik meg, majd kiderül. De nagy álmom kijutni Amerikába – árulta el Jackl Vivien, aki azzal is tisztában van, hogy ezzel a káprázatos idővel megváltozott az élete. – Megpróbálok nem figyelni erre, és arra sem, hogy sokan sok mindent várnak tőlem Párizsban. Hallom másoktól, elsősorban edzőktől, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk a jövőben. Egy biztos, a legjobb tudásunk szerint kell mennünk tovább. Én pedig igyekszem nem elszállni, és úgy készülni az olimpiára, mintha az is csak egy országos bajnokság lenne. Nem akarok semmiféle terhet a saját vállamra rakni.”